Az Amerikai Egyesült Államok elnökei 1.George Washington

George Washington (1732.02.22.-179912.14.) tábornok, az amerikai függetlenségi háború hőse, 1789–1797-ig az Egyesült Államok első elnöke

Fiatalkor
Gazdag földtulajdonosok gyermekeként született Virginia államban. Brit ősöktől származó szülei ültetvénytulajdonosok voltak, akik rabszolgákat tartottak. Fiatalkorának nagy részét Ferry Farmon töltötte, ahol elithez méltó nevelést és taníttatást kapott. A legenda szerint Washington annyira őszinte volt, hogy nem tudott hazudni. Az a történet járja, hogy gyermekkorában ki akart próbálni egy új fejszét, így kivágott egy cseresznyefát. Amikor édesapja ezt számon kérte rajta, azt mondta, hogy „nem tudok hazudni, igen, én vágtam ki a cseresznyefát”.
A College of William and Mary egyetemen végzett vámtisztviselőként. Tanulmányai után lord Fairfax megbízásából a Shenandoah völgyében kutatott. Ekkor kezdték érdeklődni a nyugati, főleg a Potomac folyón túli területek. Egy ideig Virginia államban földmérőként dolgozott. A szúnyogos mocsárvidéken maláriát kapott, ez később is többször kínozta.
1752 júliusában nagybátyja, Lawrence halálával ő örökölte a családi birtokot.
Huszonegy évesen őrnagyként kezdte katonai pályafutását Virginia állami milíciában. 1754-ben kitört a francia-indián háború, amiben egy kisebb kontingenst vezetett. Egy évre rá Edward Breddock tábornok seregében vett részt a Monongahela folyó mellett vívott csatában, amit szerencsés körülmények közt, sérülés nélkül úszott meg: négy golyó fúrta át a kabátját és két lovat lőttek ki alóla.
1759-ben feleségül vette Martha Dandridge Custis özvegyet, aki előző házasságában két gyermeket szült. 1760-ra, 28 évesen már ezredesi rangra emelkedett.

Az amerikai függetlenségi háború a brit fennhatóság alá tartozó tizenhárom Észak-amerikai gyarmat háborúja volt Nagy-Britannia ellen. A gyarmatok népességét megosztotta a konfliktus, és míg a patrióták a gyarmatok függetlenedését támogatták, addig a lojalisták továbbra is hűek maradtak az angol királyhoz. A gyarmatok kezdetben nem is függetlenedni kívántak, hanem a számukra kedvezőtlen rendeletek, adók visszavonását követelték. A háború kitörésének számos oka volt, a folyamat már 1763-ban megkezdődött, 1775-ben pedig fegyveres szakaszába lépett, és 1783-ban a párizsi békekötéssel zárult, ahol Nagy-Britannia elismerte az Amerikai Egyesült Államok szuverenitását.
Amint Nagy-Britannia megnyerte a Franciaországgal vívott hétéves háborút (1754–1763), hozzáfogott, hogy érvényt szerezzen korábban hozott, ám eddig be nem tartott törvényeinek és ahhoz, hogy a háború alatt felgyülemlett államadósság egy részét az amerikai gyarmatokra hárítsa. Nagy részben ezen intézkedések vezettek el a háború kitöréséhez, egyes történészek szerint azonban, az amerikai függetlenségi háború okainak egy része már jóval korábbi eredetre vezethető vissza: a társadalmi problémákra és ellentétekre.[3]
A háború kezdetét a lexingtoni összecsapás jelentette 1775. április 19-én. 1776-ban a gyarmatok megalapították a második kontinentális kongresszust, megalakították a kontinentális hadsereget, és július 4-én kikiáltották függetlenségüket.
A konfliktus során Nagy-Britannia versenytársai támogatást nyújtottak a gyarmatoknak, kezdetben titokban, majd nyíltan is. Franciaország 1778-ban, a jelentős saratogai (1777) amerikai győzelem után kötött hivatalos szövetséget az Egyesült Államokkal. Spanyolország és Hollandia is háborúba lépett Nagy-Britannia ellen.
A harcokban az angol hadsereg kihasználta tengeri fölényét, számos parti várost tudott így megszállva tartani, ám viszonylag kis szárazföldi haderejük nem volt képes nagyobb területeket uralma alá vonni. A reguláris brit haderő a nyílt csatákban erősebbnek bizonyult, ám nem volt olyan hatásos számára kedvezőtlen terepen. A nagy távolságok miatt utánpótlási problémákkal is szembe kellett nézniük.
A francia segítséggel aratott győzelem a Chesapeake-öböl fölött megteremtette a lehetőségét annak, hogy a gyarmatok hadereje döntő győzelmet arasson Yorktownnál, amely a Lord Cornwallis vezette brit hadsereg fegyverletételéhez vezetett 1781-ben. A háború 1783-as végével megszületett az Amerikai Egyesült Államok.
1774-re Virginia állam legtehetősebb emberei közt tartották számon. Az első kontinentális kongresszuson ő volt Virginia delegáltja. A fegyveres konfliktus ekkor még nem bontakozott ki, de tisztán lehetett látni, hogy ez nem elkerülhető. A második kontinentális kongresszuson a gyarmatoknak főparancsnokra volt szükségük és Washingtont választották a kontinentális hadsereg élére. 1775. július 3-án (amikor a háború már tartott) hivatalosan is főparancsnok lett, John Adams javaslatára.

Trentoni csata
Bostonból kiűzte a briteket, majd Ticonderogánál elfoglalta a brit nehézágyúk nagy részét. William Howe tábornok először visszavonult, majd nagy erejű ellentámadásba kezdett. Washington hadereje megfogyatkozott, de a sereg egy részének ügyes manőverezéssel sikerült visszavonulnia. Augusztus 22-én Long Islandi csatában kikapott, amivel az amerikaiak akár el is veszthették volna a háborút.
December 25-én Washington visszatért, és briliáns hadi taktikával a trentoni csatában felülmúlta a brit gyalogságot. A következő állomás Princetown volt, New Jersey közelében. Az ott aratott győzelem visszahozta a reményt az amerikaiaknak.
A brit ellentámadás Washington újabb vereségéhez vezetett Brandywine-nál, szeptember 11-én. Az 1777-78-as tél volt a felkelők számára a háború mélypontja, a hidegben több embert vesztettek el fagyhalál vagy betegségek miatt, mint a csatamezőn. Washington beleegyezett, hogy báró Friedrich von Steuben porosz tábornok képezze ki a felkelőket, ami javította a sereg morálját. A monmouthi csatában a brit és amerikai erők kiegyenlítettek voltak. A harc a britek visszavonulásával végződött.
1781 szeptemberében a yorktowni csata Washington támadásával kezdődött, majd október 17-én döntő amerikai győzelemmel végződött. A párizsi béke 1783. szeptember 2-án végett vetett a háborúnak. A békekötésre Washington nem tudott elmenni, az Amerikai Egyesült Államokat John Adams, Benjamin Franklin és John Jay képviselte, ők írták alá a szerződést.
A háború után az új nemzet bár békében élt, Washington úgy vélte, hogy egy jövőbeli háború könnyen felbomlaszthatja azt. A philadelphiai megállapodás 1787-ben egy új alkotmányt léptetett a régebbi konföderációs helyére. Washington az alkotmány megformálásába nem szólt bele, ezt a feladatot a politikában jártasabb honfitársaira bízta. A gyűlésen egyfajta moderátori feladatot látott el. Ez az új alkotmány olyannyira megszilárdította az új államalakulatot, hogy ma is ez van életben az Amerikai Egyesült Államokban.

Elnöki tevékenység
1789-ben az elektori kollégium egyértelműen őt választotta az Egyesült Államok első elnökének. John Adams, aki mindössze 34 elektori szavazatot kapott, alelnök lett. Az első kongresszusi gyűlés 25 000 dollárt ajánlott évente az elnöknek, ezt azonban Washington nem fogadta el, mivel a nemzet vezetését hazafias kötelességének tartotta.
1791-ben a kongresszus új adót vetett ki a desztillált alkoholra, ami aztán tüntetéshez vezetett, és eredményeként kitört az ún. whiskey-felkelés, ami 1794-ben érte el a csúcspontját. Az 1792-es haderőtörvény alapján gyalogos sereget állítottak fel a lázadást leverésére, de fegyveres harcra végül nem került sor, a felkelők meghátráltak. A kormány megmutatta, hogy képes élni hatalmával. Washington az egyetlen olyan amerikai elnök, aki személyesen vezette csapatait elnökségének idején (az amerikai elnök ma is a hadsereg főparancsnoka).
1785 és 1795 között az Egyesült Államok és az indiánok közt háború dúlt, ami nagy veszteségeket okozott az új államnak. A Fallen Timbers-i csata meghozta a győzelmet az amerikaiaknak, és a háborút a greenville-i béke zárta le.
Washingtont a második elnöki időszakában jobban foglalkoztatta a külpolitika, főleg a britekkel törekedett békés kapcsolatra. Emiatt Washington és Hamilton — ellentétben Thomas Jeffersonnal — nem támogatta a francia forradalmat, ellenezte, hogy az Államok fegyveresen beavatkozzon a forradalmárok oldalán. Washington semlegességre törekedett. John Jay-t Londonba küldte, hogy a két ország szétválásáról tárgyaljon. Az eredmény a Jay-egyezmény, ami az 1812-es háborúig volt érvényben. Az egyezmény katonai és kereskedelmi kérdésekre adott választ.
1796-ban megalakult a federalista párt, John Adams vezetésével. Washington a pártatlan politika előnyeit hangsúlyozta, és ellenezte bármilyen párt létrehozását. Pártoktól független volt, de irányvonalát néha a federalistákéhoz kötik.
1797-ben a második elnöki mandátuma is lejárt, azonban egy harmadik időszakot nem vállalt fel. Az elnöki búcsúbeszédében arra figyelmeztette az új nemzet politikusait, hogy óvakodni kell a hosszútávú szövetségesektől. Az új elnök John Adams lett, aki az egyetlen federalista elnök az Egyesült Államok történelmében. Bár az alkotmány akkor még nem szabta meg, hogy egy elnök csak két időszakot szolgálhat,az mégis íratlan törvénnyé vált. Ezt csak Franklin Delano Roosevelt „szegte meg”, aki 1933-tól 1945-ös haláláig volt elnök, három teljes és egy befejezetlen negyedik időszakot töltött az elnöki székben. A huszonkettedik kiegészítés 1951-ben lépett törvénybe, ez hivatalosan is létrehozta a két időszakos korlátozást.
Utolsó évei
1797. márciusában visszatért virginiai földjére, ahol felépítette az Államok akkori legnagyobb desztilláló üzemét. Ez 1798-ban 7500 dollár bevételt hozott.
John Adams kinevezte a hadsereg főparancsnokává.
1799. december 13-án benáthásodott. Torka begyulladt, amiért nehezen lélegzett. Magánorvosa, James Craik kőrisbogárporral kezelte, de eredménytelenül. Ezután két másik orvossal egyetértésben többször is eret vágott a betegen — négy alkalommal összesen mintegy 2,5 litert. Washington kivérzett, és a nagy vérveszteség hatására december 14-én elhunyt.