Az Amerikai Egyesült Államok elnökei 10. John Tyler

John Tyler (1790. március 29. – 1862. január 18.) az Amerikai Egyesült Államok 10. elnöke.

Ő volt az első alelnök, aki a választott elnök (William Henry Harrison) halála miatt kapta meg az elnöki tisztséget.

Virginiában született 1790-ben. Neveltetésében gyökerezett az a nézete, miszerint az alkotmányt szigorúan kell értelmezni. Ez a meggyőződés egész életében elkísérte. A William and Mary Főiskolán tanult jogot, majd 1816-tól 1821-ig a Képviselőházban szolgált. Tyler a legtöbb nacionalista törvény ellen szavazott és ellenezte a Missouri-kompromisszumot. Később a Fehér Házban, mint Virginiakormányzója dolgozott. Szenátorként vonakodva, de támogatta Jackson elnökségét. Tyler hamarosan csatlakozott az államok jogait előtérbe helyező déliekhez a kongresszusban, akik összefogtak Henry Clay-jel, Daniel Webster-rel és újonnan alakított Whig pártjukkalJackson elnöksége ellen.

A Whig párt 1840-ben alelnöknek jelölte Tylert, ettől várva a déli, az állami jogokat favorizáló szavazók támogatását, akik nem tudták elviselni a Jacksoni demokráciát. Clay, hogy pártvezetői szerepét megtarthassa, ideiglenesen minimalizálta nacionalista nézeteit; Webster pedig Jeffersoni demokratának vallotta magát, de választás után végül mindketten megpróbáltak túltenni az „Öreg Tippecanoe”-n (William Henry Harrison beceneve, melyet a Tippecanoe-i csata után kapott).

Harrison elnök váratlan halála - az USA történelmében először - hatalomra juttatta Tylert. A Whig párt nem riadt meg, bár Tyler ragaszkodott hozzá, hogy minden elnöki hatalmat maradéktalanul gyakorolhasson. Beiktatási beszédet is mondott, de annak tartalma a Whig politikai álláspontjaival megegyezőnek tűnt. A Whig-ek optimisták voltak, hogy az elnök elfogadja programjukat, ám csalódniuk kellett.

Tyler kompromisszumkész volt a bankrendszer kérdésében, de Clay nem engedett. Nem fogadta el Tyler államkincstárrendszerét, az elnök pedig megvétózta Clay törvénytervezetét, amivel több államban hozott volna létre nemzeti banki ágazatot. Egy hasonló törvénytervezetet fogadott el a kongresszus, de Tyler állami jogokra hivatkozva ezt is megvétózta. Megtorlásul a Whigs kizárta a pártból. A egész kabinet lemondott Webster államtitkárt kivéve. Egy évvel később, amikor Tyler megvétózott egy illetéki törvénytervezetet a Képviselőházban benyújtották az első felelősségre vonási határozatot egy elnök ellen. Egy bizottság, melyet John Quincy Adamsképviselő vezetett, bejelentette, hogy az elnök visszaélt a vétójoggal, de a határozat végül megbukott.

Nézeteltéréseik ellenére Tyler és a Whig Kongresszus sok hasznos törvényt hozott meg közösen:

• A Log-Cabin határozat felhatalmazhatott egy telepest, hogy igényt tarthasson 160 hektár földre mielőtt azt nyilvánosan eladásra bocsátanák, s később törlessze 1,25 dollárért hektárját.

• 1842-ben Tyler aláírt egy, az északi gyártókat védő illetéki törvénytervezetet.

• A Webster-Ashburton egyezmény véget vetett egy határvitának Kanadával.

• 1845-ben Texast csatolták.

Ez az állami jogi adminisztráció megerősítette az elnöki rangot, de tovább fűtötte a regionális elhatárolódást, ami polgárháború felé sodorta az országot. Tyler a ciklusa végére lecserélte az eredeti Whig kabinetet déli konzervatívokra. 1844-ben Calhoun lett az államtitkár. Később ezek az emberek visszatértek a Demokrata Párthoz, s mindent elkövettek az államok jogainak megóvása érdekében (ültetvényes érdekek, rabszolgaság intézménye).A Whig párt egyre inkább az északi vállalati- és farmgazdaságot támogatta. Amikor az első déli államok 1861-ben elszakadtak Tyler vezetett egy kiegyezési mozgalmat. Miután ez megbukott, a Déli Konföderációlétrehozásán dolgozott. 1862-ben meghalt.

Tyler sírja a Hollywood Temetőben

Egész életében egészségügyi problémákkal küzködött. Minden télen gyakori megfázások gyötörték, elnöksége után pedig sorozatos dizentériásmegbetegedései voltak. Élete utolsó éveiben rendszeres fájdalmai voltak. 1862-ben a Konföderációs Kongresszuson hidegrázásra és szédülésre panaszkodott, magy hányt és összeesett. Fel tudták éleszteni, de másnap ismét megtörtént ugyanez. Végül valószínűleg egy stroke vitte el.

Utolsó szavai: "I am going now, perhaps it is for the best." ("Most elmegyek, talán így a legjobb.")

Elnökség 1841-1845

Harrison váratlan halála nagy kavarodást okozott a vezetésben. Azelőtt sosem forult elő, hogy egy elnök még hivatali ideje alatt haljon meg. Az Alkotmány az ilyen esetbeni teendőkkel kapcsolatban nem fogalmazott tisztán, így egyesek szerint Tyler csak az elnöki hatalmat és kötelességeket gyakorolhatta volna, mások viszont a státusz teljes átruházását tartották szükségesnek. Még nagyobb probléma volt, hogy míg Harrison demokrata volt, Tyler a Whigekhez tartozott. Tyler kijelentette, hogy ettől a pillanattól kezdve ő az Amerikai Egyesült Államok elnöke. A kongresszusi ellenzék tagjai viszont azt akarták, hogy csak ideiglenes gondviselői rangban kormányozzon és tartsa meg az alelnöki státuszt.

Végül 1841. Április 6-án Tyler letette a hivataki esküt, és az ország történelmében először alelnökből elnökké lépett elő. Ez precedensértékű döntés volt, amit a 19. és 20. század során több alkalommal is követtek. Ennek ellenére Tyler hatalomátvétele jogilag csak 1967-ben lett tisztázva a Huszonötödik Alotmánykiegészítésben. Bár kinevezésébe beleegyezett a kabinet és később a szenátus és a képviselőház is, sokan soha nem fogadták el valódi elnöknek. Idővel egyre többen tagadták meg elnöki rangját, míg végül egy politikai párt sem fogadta be. Így egyik lett abból a három elnökből (George Washington és Andrew Johnson), akik nem tartoztak egyetlen párthoz sem hivatali idejük legalább egy részében.

Házasság és Gyerekek

Kétszer házasodott és tizenöt gyermeke született. Első felesége Letitia Christian Tyler, aki nyolc gyereket szült (Mary Tyler (1815–47); Robert Tyler (1816–77); John Tyler (1819–96); Letitia Tyler (1821–1907); Elizabeth Tyler (1823–50); Anne Contesse Tyler (1825); Alice Tyler (1827–54); Tazewell Tyler (1830–74)). Letitia a Fehér Házban halt meg 1842-ben.

Második felesége Julia Gardiner Tyler (1820. Július 23. – 1889. Július 10.). Hét gyermekük született (David Gardiner Tyler (1846–1927); John Alexander Tyler (1848–83); Julia Gardiner Tyler (1849–71); Lachlan Tyler (1851–1902); Lyon Gardiner Tyler (1853-1935); Robert Fitzwalter Tyler (1856–1927); Pearl Tyler (1860–1947)). 2009-ben két élő unokája van, ifjabb Lyon Gardiner Tyler (1924-) és Harrison Ruffin Tyler (1928-)

Halála

Egész életében egészségügyi problémákkal küzködött. Minden télen gyakori megfázások gyötörték, elnöksége után pedig sorozatos dizentériásmegbetegedései voltak. Élete utolsó éveiben rendszeres fájdalmai voltak. 1862-ben a Konföderációs Kongresszuson hidegrázásra és szédülésre panaszkodott, magy hányt és összeesett. Fel tudták éleszteni, de másnap ismét megtörtént ugyanez. Végül valószínűleg egy stroke vitte el.

Utolsó szavai: "I am going now, perhaps it is for the best." ("Most elmegyek, talán így a legjobb.")

Tyler a Hollywood Temetőben nyugszik a virginiai Richmondban.

Elődök és utódok

Elődje: William Henry Harrison

Az Amerikai Egyesült Államok elnöke 1841. április 4. – 1845. március 4.

Utódja: James Knox Polk

Elődje: Richard M. Johnson

Az Amerikai Egyesült Államok alelnöke 1841. március 4. – 1841. április 4.

Utódja: George M. Dallas

Elődje: James Pleasants

Virginia 23. kormányzója 1825. december 10. – 1827. március 4.

Utódja: William Branch Gile