William Henry Harrison 1773-ban született. A fiatal Harrison 1794-ben megismerkedett Anna Symmesszel, akit még abban az évben el is vett feleségül. Az 1812-es indián hadsereg felett aratott győzelmével nemzeti hős lett. 1841-ben az USA 9. elnökévé választották.1841 április 9-én elnökségének első hónapjának pontosan a végén tüdőgyulladás következtében halt meg 68 évesen. Így ő lett az USAlegkevesebb ideig kormányzó elnöke.
Élete és elnöksége
Ronald Reagan megválasztásáig Harrison volt az Egyesült Államok legöregebb elnöke, és az első, aki elnökként halt meg. sovány, középmagas, hosszúkás és szigorú arcú, de barátságos és közvetlen ember volt. Gazdag ültetvényes családban született, apja, a Függetlenségi Nyilatkozat egyik aláírója orvostudományi egyetemre küldte, ő azonban apja halála után, 1791-ben inkább a hadsereghez csatlakozott. Kitüntette magát Anthony Wayne tábornok mellett a ˇkidőlt fák csatájában" (1794), majd az Északnyugati Territórium (a Mississippi, az Ohio és a Nagy-tavak közti terület) titkára, képviselőházi küldötte és kormányzója lett. Az indiánokkal kötött szerződései nyitották meg a telepesek számára a mai Indiana és Illinois területét. 1811. november 7-én a Tippecanoe-patak közelében nagy csatát vívott a híres sóni főnök, Tecumseh követőivel, majd felégette településüket. Azon kevés amerikai tábornokok közé tartozott, akiknek sikerült nyerni az 1812-1815-ös amerikai-brit háborúban: a kanadai területen vívott thamesi csatában (1813. okt. 5.), amelyben Tecumseh is elesett, vereséget mért egy brit és inidán hadseregre.
Ezzel nemzeti hőssé kiáltották ki. A Kongresszus képviselőjévé (1816-1819), majd szenátorává (1825-1828) választották, John Quincy Adams nagykövetként Kolumbiába küldte, s amikor a Whig párt vezetői olyan elnökjelöltet kerestek, akivel végre eséllyel indulhatnak a jacksoni demokraták ellen, Harrisonra esett a választásuk. 1836-ban vereséget szenvedett Van Burennel szemben, az 1840-es választásra azonban a párt már alaposan felkészült.
Ez volt az első modern, karnevál jellegű elnökválasztás az amerikai történelemben, amelyben a jelszavak és felvonulások nagyobb szerepet játszottak, mint a politikai programok.
"Mindössze többet énekeltek, hazudoztak és részegeskedtek nálunk!"- méltatlankodtak a demokraták, holott a whigen csak az ő választási módszereiket lesték el. Többezres tömeggyűléseket rendeztek,jelszavakkal teleírt, óriási labdákat görgettek városról-városra. A legsikeresebb jelszavakat azonban egy meggondolatlan demokrata újságíró találta ki, aki tulajdonképpen Harrison jelentéktelenségéről próbálta meggyőzni olvasóit: "Nem kell annak más, mint egy hordó almabor, 2000 dollár évjáradék, s szavamra, napjai hátralévő részét gerendaházban fogja tölteni a kályha mellett, erkölcsfilozófiát tanulmányozva!"
A whigek eredetileg háborús hősként akarták bemutatni jelöltjüket, most azonban jobb ötletük támadt: legyen ő a nép embere, aki gerendaházban él és almabort iszik! Senkit sem zavart, hogy Harrison 22 szobás udvarházban élt, az országot elárasztották a gerendaházat ábrázoló zsebkendők, napernyők, jelvények csészék, daloskönyvek, röpiratok. Ellenfelét, Van Burent selyemharisnyás, aranykanállal étkező, férfiatlan és hazafiatlan arisztokratának kiáltották ki, aki parfümözi pofaszakállát, fűzőt visel, s angol hintóban, ezüst hűtőládából issza a francia pezsgőt.
A demokraták is kitettek magukért: Harrisonról azt híresztelték, hogy káromkodó részeges, szenilis, oly szélsőséges abolicionista, hogy fehéreket akar eladni rabszolgának, "Harrison nagymamának" nevezték, s arra a kérdésre, hogy győzni fog-e, a következő választ találták ki: "Olvassa el fordítva a nevét!" ("No, sirrah", vagyis: "Nem, uram")
Harrison tulajdonképpen meg sem hirdette programját. A whigek úgy gondolták, hogy minden határozottabb célkitűzés megosztaná a szavazókat, jobb lesz, ha a nép csak személyiségek és nem politikai irányzatok között választ. "Ne mondjon egy szót sem elveiről vagy hitvallásáról - javasolta a whigeknek Nisholas Biddle, az Egyesült Államok Bankjának elnöke-, ne mondjon semmit és ne ígérjen semmit! Egyetlen bizottság, konvenció vagy városi gyűlés se tudjon kihúzni belőle egy szót sem arról, hogy mit gondol és mit akar majd csinálni. Tiltsák el neki a toll és a tinta használatát, mintha egy őrült költő lenne a bedlami elmegyógyintézetben!" Harrison ehhez tartotta magát, nem tette közzé, hogy a whig elveknek megfelelően át akarja engedni a politikai élet irányítását a Kongresszusnak. Úgy vélekedett ugyanis, hogy egy demokratikus rendszerben nem a végrehajtó, hanem a törvényhozó szerveknek kell irányítania a kormányzatot.
A gazdasági válságnak és a nagy tömegeket mozgósító whig taktikának köszönhetően még sohasem vettek részt annyian az elnökválasztáson, mint 1840-ben. Harrison győzött, de a whigek öröme nem tartott sokáig. Az új elnök megfázott másfél órás beiktatási beszédének felolvasása közben, s pontosan egy hónap múlva meghalt. Azt a rövid időt pedig, amely még megmaradt számára elnökségéből, jórészt azzal töltötte, hogy a hivataláért folyamadók áradata elől bújkált.
A történelemkönyvekbe úgy került be, mint a legrövidebb ideig kormányzó amerikai elnök. 106 unokája közül az egyiket John Scott Harrison fiát, Benjamin Harrisont 1888-ban elnökké választották.
Lásd még
Forrás
- Hahner Péter: Az Egyesült Államok elnökei, Maecenas kiadó, 2006
Elődök és utódok [szerkesztés]
| Elődje: Martin Van Buren | Az Amerikai Egyesült Államok elnöke 1841. március 4. – 1841. április 4. | Utódja: John Tyler |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése